A projektpedagógia, mint a tanulás ökoszisztémája

 Az InnoDigi program szakmai napján lehetőségem nyílt plenáris előadóként megosztani azt a szemléletet és gyakorlatot, amely az elmúlt években formálta pedagógiai munkámat. Előadásomban nem módszertani recepteket kínáltam, hanem egy olyan tanulási kultúra lenyomatát, amelyben a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem alkotnak, kérdeznek, reflektálnak – és közben közösséggé formálódnak.

A projektpedagógia számomra nem különálló módszer, hanem egy élő, organikus tanulási tér, ahol a kérdésekből tanulási világok nőnek ki. Olyan világok, ahol a tanulás nemcsak eredmény, hanem történet – közösen formált, élményszerű és értékalapú.

Az előadás során bemutattam, hogyan válik az értékelés a tanulás természetes részévé, hogyan szövi át a folyamatot a visszajelzés, a közösségi megosztás és az önreflexió. Megosztottam példákat olyan projektekről, amelyek mesekönyvek inspirációjára születtek, és ahol a gyerekek robotokat programoztak, installációkat építettek, vagy épp táncos-drámai feldolgozásokban mesélték újra a történeteket.

A tanulás itt nem tantárgyakra bontott ismeretanyag, hanem egy összefüggő, élő rendszer – ahol a digitális eszközök nem célok, hanem lehetőségek. A Google Tanterem, a Padlet, a Micro:bit vagy a robotika nem önmagukban értékesek, hanem akkor, amikor a gyerekek kezében eszközzé válnak a világ értelmezésére és alakítására.

A plenáris előadást követően egy műhelymunka keretében közösen gondolkodtunk arról, mitől élő és működőképes a projektpedagógia – hogyan lehet valódi élménnyé tenni a gyakorlatban.

A délután egy játékos önreflexiós feladattal indult: megrajzoltuk tanári avatárunkat, felfedtük szuperképességeinket, és megosztottunk egy-egy meglepő tényt magunkról. Ezután elindult a felfedező körút – badge-ekkel, kérdésekkel és kíváncsisággal.

A résztvevők három állomáson forgószínpad-szerűen tapasztalhatták meg a projektpedagógia különböző arcait.

Dzsenga – kérdésre épülő torony: minden kihúzott elem egy gondolatébresztő kérdést rejtett, amelyre válaszolva épült tovább a közös tudás.

Projektlépések – társasjáték: dobások, mezők, kérdések és közös reflexiók vezettek végig egy képzeletbeli projektútvonalon.

QR-kódos mozgásos kihívás – Amőba-taktika: a teremben elrejtett feladványok megoldásával a csapatok mozgásba lendültek, és közösen építették az amőba-táblát.

A három állomás három különböző nézőpontot kínált – de a cél közös volt: élményszerűen gondolkodni a tanulásról, és új inspirációkat vinni haza a saját gyakorlatunkba.

A díj, ami mögött ott vagytok Ti is

2025. november 11. – egy nap, amikor megállt az idő. Tíz kiváló pedagógus vehette át az idei Pécsi Eszter-díjat a BME-n, s megtiszteltetés számomra, hogy én is köztük lehettem.

Hálás köszönet illeti Tömpe Lászlót, a Kispeti Deák Gimnázium igazgatóját, aki biztatott a pályázat beadására, és elhitette velem, hogy nyerhetek. Köszönöm szakmai közösségemnek, akik nélkül ez az elismerés nem valósulhatott volna meg – és diákjaimnak, akik mindig vevők az újra, a játékra, a közös felfedezésre.

Velük indulhattam el az eltűnt pí számjegyek nyomában, színpadra vihettem az egy történetét, és fenntartható divatot teremthettünk a DTH-n. Minden projekt egy közös kaland volt – és minden kaland egy újabb bizonyíték arra, hogy a tanítás lehet öröm, kapcsolat és alkotás.

Ez a díj nemcsak elismerés, hanem megerősítés, hogy a pedagógia képes hidakat építeni generációk között, és hogy a tanári munka csendes ereje ott rejlik a jövő formálásában – a kíváncsiságban, az együttműködésben, az alkotásban.

A BME hivatalos beszámolója itt olvasható.

A BME kiadványa is érdekes olvasmány.

Köszönet és hála mindazoknak, akik segítenek ezen az úton – szakmai közösségemnek, diákjaimnak, és persze a családomnak, akik nemcsak tolerálják a munkamániámat, hanem szeretettel támogatják az ötleteim megvalósítását.

Jó érzés tudni, hogy ilyen sokan álltok mellettem – ebben rejlik minden lépés ereje.

STEAM, lányok, rejtett tanterv – egy előadás, ami elgondolkodtat

 Néznivaló szünetre – tanári szerepek a jövő tanulásában

A szünet csendesebb napjai lehetőséget adnak arra, hogy kicsit megálljunk, és új nézőpontokat engedjünk be. Most egy olyan előadást ajánlok, amely nemcsak a STEAM (Science, Technology, Engineering, Arts, Mathematics) területekről szól, hanem arról is, hogyan hatunk mi, tanárok – sokszor észrevétlenül – a diákjaink jövőképére.

Réti Mónika előadása a STREAM IT Inspirációs Hub őszi webinársorozatának 3. epizódjaként hangzott el 2025. okt. 21-én, és a tanárok szerepét vizsgálja az inkluzív STEAM tanulásban. Felveti, hogy milyen akadályokkal szembesülnek a diákok – különösen a lányok – a természettudományos oktatás során, és hogyan működnek a rejtett tantervek, amelyek nem a tananyagban, hanem a gesztusainkban, szóhasználatunkban, visszajelzéseinkben jelennek meg.

Számomra különösen személyes volt ez a téma. Az előadás során többször is magamra ismertem: hogyan viselkedem a fiúkkal és lányokkal, milyen elvárásokat közvetítek tudattalanul, és milyen visszajelzéseket adok. Az egyik hallgatói kérdésre adott válasz különösen megérintett: „Elég egy apró dolog, amire odafigyelünk, és megváltozhat a diák hozzáállása.” Például az, hogy a visszajelzésünk konkrét legyen. Az „ügyes voltál” önmagában nem sokat mond – de ha azt mondjuk: „Nagyon jól felépítetted az érvelésed, és ügyesen kapcsoltad össze a két példát”, az már valódi megerősítés.

Ez az előadás nemcsak a STEAM területek iránt érdeklődőknek szól, hanem mindannyiunknak, akik tanítunk, nevelünk, és hatással vagyunk a következő generációra.

📺 A felvétel a STREAM IT projekt csatornáján érhető el.

📄 A prezentáció szintén megtekinthető - érdemes rászánni az időt.

Micro:bit mesterek - Micro:bit kalandok a 9. NyC osztállyal

 A Code Week 2025 keretében a 9.NyC osztály három izgalmas micro:bit foglalkozáson vett részt, ahol a programozás, érzékelés és vezérlés világa elevenedett meg előttük – játékosan, kreatívan, élményszerűen.

Ez a sorozat nemcsak digitális kompetenciákat fejlesztett, hanem egy komplex természettudományos tanulási folyamat része volt, amely az MTMI (matematika, természettudomány, műszaki és informatikai) tudományterületek népszerűsítését szolgálja. Célunk, hogy iskolánk MTMI Iskolává váljon – ahol a jövő tudásterületei kézzelfogható élménnyé válnak.

1. alkalom – Érzékelj, dönts, játssz!

A diákok az érzékelők működését tesztelték. Gombnyomásra és rázásra reagáló micro:bit programokat írtak, majd megalkották a digitális Kő–Papír–Olló játékot. A döntési logikák és változók használata mellett az algoritmikus gondolkodás is játékosan fejlődött.

2. alkalom – KódFény

A LED-mátrix programozásával látványos fényjátékokat hoztak létre. A koordinátarendszer és az ismétlődő vezérlések segítségével a fények nemcsak világítottak, hanem történetet meséltek – a matematika itt vizuálisan is életre kelt.

3. alkalom – Kommunikáló kódok

A micro:bitek közötti rádiókommunikáció került fókuszba. A diákok üzeneteket küldtek, fogadtak, és interaktív reakciókat programoztak – fények, hangok, szimbólumok jelentek meg a másik eszközön. A zene is bekapcsolódott, hisz digitális előadás született kódból és kreativitásból.

A foglalkozások során a tanulók nemcsak utasításokat írtak, hanem valódi rendszereket terveztek – gondolkodó, reagáló, kommunikáló megoldásokat. A Microbit Kalandok kihíváskártyái pedig végig inspirálták őket, hogy bátran lépjenek be a digitális világba – ahol a tudomány nem elvont, hanem élmény.

Tavasszal folytatjuk! Reményeink szerint a következő szakaszban már Bit:Bot robotokat vezérlünk, és okos eszközöket fejlesztünk – újabb lépéseket téve az MTMI tudományok élményszerű felfedezése felé.

A Bille és a lágy cellák – geometria, amely talpra állít és teret tölt

Különleges tudományos élményben volt részük a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium érdeklődő diákjainak, amikor a BME Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszék két kutatója tartott előadást az iskolában. A program az MTMI Iskola Program keretében valósult meg, és lenyűgöző példákat hozott arra, hogyan válik a matematika és a geometria kézzelfoghatóvá - akár a világűrben is.

A Bille, avagy a talpra állás művészete

Almádi Gergő, a BME Építészmérnöki Karának friss diplomázója mutatta be a Billét - a világ első fizikailag létező monostabil tetraéderét. Ez a négylapú test bárhogyan kerül egy vízszintes felületre, mindig ugyanarra az egyetlen stabil lapjára billen vissza. 

A talpra állás geometriai kihívása nem csupán elméleti, hisz jelenleg két Holdra szállt egység is felborult, így a Bille megoldása mérnöki szempontból is kiemelkedő jelentőségű.

Természetes mintázatok: a kemény szikláktól a lágy cellákig

Domokos Gábor akadémikus, a BME kutatóprofesszora, a lágy cellák egyik felfedezője kalauzolta a diákokat a természetes térkitöltő mintázatok világába. A méhkaptár hatszögeitől a bazaltorgonákon át egészen a biológiai szövetekig számos példát hozott arra, hogyan kapcsolódik a geometria a természet formáihoz. A lágy cellák – olyan alakzatok, amelyek hézagok és átfedések nélkül töltik ki a háromdimenziós teret, miközben nincsenek éles sarkaik – a BME és az Oxfordi Egyetem közös felfedezése, amely nemzetközi figyelmet kapott és egy különlegesen szimmetrikus példányát Kapu Tibor kutatóűrhajós vitte magával a világűrbe, hogy két, csak súlytalanságban elvégezhető demonstrációval hívja fel a figyelmet az alakzat szemléletes jellemzőire.

Az előadások nemcsak lenyűgözőek voltak, hanem inspirálóak is – megmutatták, hogy a geometria nem csupán tankönyvi fogalom, hanem élő tudomány, amely formálja a világot, és amelyben a magyar kutatók is világszinten alkotnak.