Az InnoDigi program szakmai napján lehetőségem nyílt plenáris előadóként megosztani azt a szemléletet és gyakorlatot, amely az elmúlt években formálta pedagógiai munkámat. Előadásomban nem módszertani recepteket kínáltam, hanem egy olyan tanulási kultúra lenyomatát, amelyben a gyerekek nemcsak tanulnak, hanem alkotnak, kérdeznek, reflektálnak – és közben közösséggé formálódnak.
A projektpedagógia számomra nem különálló módszer, hanem egy élő, organikus tanulási tér, ahol a kérdésekből tanulási világok nőnek ki. Olyan világok, ahol a tanulás nemcsak eredmény, hanem történet – közösen formált, élményszerű és értékalapú.
Az előadás során bemutattam, hogyan válik az értékelés a tanulás természetes részévé, hogyan szövi át a folyamatot a visszajelzés, a közösségi megosztás és az önreflexió. Megosztottam példákat olyan projektekről, amelyek mesekönyvek inspirációjára születtek, és ahol a gyerekek robotokat programoztak, installációkat építettek, vagy épp táncos-drámai feldolgozásokban mesélték újra a történeteket.
A tanulás itt nem tantárgyakra bontott ismeretanyag, hanem egy összefüggő, élő rendszer – ahol a digitális eszközök nem célok, hanem lehetőségek. A Google Tanterem, a Padlet, a Micro:bit vagy a robotika nem önmagukban értékesek, hanem akkor, amikor a gyerekek kezében eszközzé válnak a világ értelmezésére és alakítására.
A plenáris előadást követően egy műhelymunka keretében közösen gondolkodtunk arról, mitől élő és működőképes a projektpedagógia – hogyan lehet valódi élménnyé tenni a gyakorlatban.
A délután egy játékos önreflexiós feladattal indult: megrajzoltuk tanári avatárunkat, felfedtük szuperképességeinket, és megosztottunk egy-egy meglepő tényt magunkról. Ezután elindult a felfedező körút – badge-ekkel, kérdésekkel és kíváncsisággal.
A résztvevők három állomáson forgószínpad-szerűen tapasztalhatták meg a projektpedagógia különböző arcait.
Dzsenga – kérdésre épülő torony: minden kihúzott elem egy gondolatébresztő kérdést rejtett, amelyre válaszolva épült tovább a közös tudás.
Projektlépések – társasjáték: dobások, mezők, kérdések és közös reflexiók vezettek végig egy képzeletbeli projektútvonalon.
QR-kódos mozgásos kihívás – Amőba-taktika: a teremben elrejtett feladványok megoldásával a csapatok mozgásba lendültek, és közösen építették az amőba-táblát.
A három állomás három különböző nézőpontot kínált – de a cél közös volt: élményszerűen gondolkodni a tanulásról, és új inspirációkat vinni haza a saját gyakorlatunkba.
